Dark Rose park

Lassan haladtam a parkban, és elmerengve figyeltem a fekete rózsákat. Nemsokára egy padra ültem le, hogy a hatalmas tölgyeket figyelve elgondolkozzak az elmúlt idők eseményeiről. Bár már én is alig emlékeztem rá, most mégis felötlött bennem Susan. Ő volt az a nő, akivel alig két éve ismerkedtem meg, és aki egy banda háború során életét veszítette. Talán ha két hónapot voltunk együtt, de a halála nagyon megrázott. Mostanában egyre többször jutott eszembe a nő, és ekkor mindig fájt belűl mindenem. Most azonban legyőztem belső fájdalmamat, s a kék eget néztem, ami még mindig el tudott kápráztatni..
Nemsokára emberi léptek zajára kaptam fel a fejemet. Egy fiatal pár haladt el előttem a parkban, kéz a kézben, s nagyon boldognak látszottak. ~Ők legalább boldgokok.~-gondoltma magamban, majd ismét az eget néztem, de a látvány már cseppett se kötötte le a figyelmemet. Nemsokára fel álltam a padról, s a lakásom felé vettem az irányt, hogy kipihenjem a fáradalmaimat.

*Natasha ma is, mint minden reggel elindult, hogy teljesítse a kötelezően kiírt feladatokat, hogy kondiban tartsa magát. Elvégre szupermodell és nem lazsálhat. Elég 50dkg felesleg és máris más sétál helyette a kifutókon. Persze, most ez a veszély nem fenyegeti, hisz egy film egyik főszerepét kapta meg, s ezért utazott Salembe is, hogy leforgassa élete első moziját és ha minden sikerül, New York-i szupermodellből Hollywoodi filmcsillaggá válhasson...Natasha egyedül hagyta el a szállodát, Szergej nélkül. Fekete edzőnadrágot és egy fehér topot kapott magára, valamint egy pár szintén fekete sportcipőbe bújtatta lábait. Körbekérdezősködött, s azt mondták neki, hogy a park a legalkalmasabb hely arra, hogy nyugodtan kocoghasson élvezve a csodaszép természet varázsát. Natasha így is tett. Egy bérelt , ezüstszürke Porche-vel érkezett a park bejáratához, majd miutén leparkolta a kocsit, besétált a parkba, tett néhány bemelegítő mozdulatot, bekapcsolta mp3 lejátszóját, a hallgatókat a fülébe illesztette, s már szólt is az Amerikai álom című film főcímdala, Natasha pedig lassú kocogásba kezdett. Ahogy futott a kikövezett úton, a köveg apró pattogása hallattszott, s ahogy egyre beljebb ért a park sűrűjébe, már néhol gallyak is reccsentek a talpa alatt. Futás közben szinte teljesen kikapcsolt, nem gondolt semmire, csak a szabadságra.Lement még néhány szám, miközben kissé elfáradt, odakocogott az egyik padhoz, s szinte levetette rá magát, s pihegve vette a levegőt.*

*Natasha letörli arcáról az apró izzadságcseppeket, majd kikapcsolja a mp3 lejátszóját, melyből épp a The Police- Bring on the ninght című száma szólt.*
~ Még kellene futni néhány kört, de semmi kedvem. Most Szergej sincs a nyakamon, ő nem figyel, így talán kihagyhatnám.~*Gondolja, s észreveszi, hogy kikötődött a cipőfűzője. Lehajol, hogy megkösse, ám ekkor elsétál előtte valaki, csak a lábakat látja, s az azok alatt reccsenő , apró faágak hangját hallja. Mikor bekötötte a cipőjét, csak akkor néz föl, s akkor látja meg a fiatal nőt, amint az épp egy fának dől neki, s gondterhelten sóhajt egyet.* ~ Hát, nem túl bíztató látvány...olyan letörtnek tűnik...~*Natasha körbepillant, hátha van rajtuk kivül más is a parkban, aki talán a nővel van, de nem lát senkit. Natasha nem nagyon szereti beleütni az orrát mások dolgaiba, de látja a nő arckifejezését és tudja jól, hogy ilyenkor a legjobb egy baráti elbeszélgetés, hisz ő is volt ilyen helyzetben, sőt , nem is egyszer, amióta felfedezték. Csak ő nem tudta megbeszélni senkivel, ezért nyúlt a drogokhoz és az alkoholhoz. Ezért úgy dönt, hogy megpróbálja megtudni, mi lehet a nő baja, talá segíthet 1-2 tanáccsal.*
- Hello, jól érzi magát?..-*kérdi meg Natasha, s a kérdezett hallhatja a nő orosz akcentusát.*
- Nem akar leülni?

- Nem zavar , tessék csak..-*mutat a pad felé, hogy nyugodtan helyezze magát kényelembe a nő.*~Olyan, mint egy kifacsart citrom. Lehet hogy gondokkal küszködik? Esetleg nincs pénze? Nem, nem hinném, nem tűnik szakadtnak. Talán valami pasi lehet a probléma...~-Gondolta Natasha, majd , miután a nő leült a padra, Natasha felé fordult.*
- Natasha Darishnikov vagyok-*nyújtotta a kezét a nő felé, s közben folytatta.*
- Csak most érkeztem a városba, de Salem káprázatos hely...-*Látta Amy-n, hogy a nő továbbra is olyan gondterheltnek tűnik.*
- Mondja, segíthetek valamiben?...Látom, gondjai vannak...Jaj, bocsánat, nem akartam tolakodó lenni, csak tudom magamról, hogy ilyenkor nekem is jólesik, ha valakinek kibeszélhetem a gondjaimat és ezt általában a legjobb egy idegennek, akivel valószínűleg soha többé nem találkozik az ember...*mondta, majd várt, hogy Amy mit felel...*