Tenger és partja

*Cigaretta lóg ki az obszcidiánszürke Hummer sötét, vastagított ablakán. Stílusosan H3 Alpha, bár eredetileg ennek a szériának nincs túl erős motorja. Alexnek mégis akad pár készséges adósa a környező városokban, akik örömmel cserélték le a lassúcska V8ast, meg a karosszériát. Elvileg golyóálló.
Annak ellenére, hogy éjszaka van, rengetegen kacsáznak előtte az autópályán. Leginkább az a szőke liba idegesíti, aki tíz perce rúzsozza magát, és képtelen egyenesben tartani a kormányt... Ha nem lenne ilyen idegesítő, valószínűleg még jó nőnek is tartaná. Gyorsan be is előzi balról, kipöcköli a cigarettát, és meg se áll az első kijáratig.
Bár a kisfarkasoknak mindig azt mondják, ne menjenek egyedül sehová, hisz a Lycon ereje a Falkában van... Ettől néha úgy érzi magát, mintha egy barzil jehova tanúi csoport tagja volna, alig lehet lerázni a kölyköket... Bár persze, ez a dolga. Ő a vezetőjük, ennyi. Az erő úgyis a többségben van. Most azonban újhold van, és a legtöbb falkatag a sebeit nyalogatja, vagy épp alszik, mint akit péppé vertek, szóval Alex is engedélyezett magának egy szabadnapot. Éjszakát.
A tengerpart felé tart... Évfordulója van ugyanis... egy végzetes éjszakának.
Behajt az ezer éve áttört sorompó romjain, melyen ott a felirat: "Civilek elől lezárva, partszakasz életveszélyes", "cápaveszély" és hasonlók.
Lehalkítja a motort, csendben gurul a homokon.*

Az éjszaka körülölel mindent és mindenkit... elrejt titkokat... ugyanakkor fel is fedi őket... Vörös hajtincsek lebbennek... halk léptek törik meg az éjszaka csöndjét... s aki e kései órán e veszélyesnek mondható helyre merészkedett nem más, mint Amy Lee. A boszorkányok fiatalnak mondható vezére nem most tesz először éjjeli kiruccanást az iskolából. Ő mindig is az a fajta ember volt, aki magányosan szeret gondolkodni... Végül is úgy lehet a legkönnyebben elmélkedni. És azt bizony elég gyakran kell ennek a fiatal, vörös hajú nőnek... nagy a felelősség, ami a vállain nyugszik, de sosem panaszkodott miatta. Nem panaszkodott, és nem is fog panaszkodni. Az ő élete már az iskola, a tanítványok... a boszorkányok... Már elképzelni sem tudná az életét másképpen...
*A veszély ugyanúgy hozzá tartozik az életemhez... azt hiszem, ha egyszer nem fenyegetne minden oldalról veszély, belehalnék az unalomba...*
A fiatal nő lassú léptekkel sétál a homokon. Az egyáltalán nem érdekli, hogy a partszakasz, ahol éppen sétálgat elvileg le van zárva. Rá az ilyen dolgok sosem jelentettek komoly veszélyt... mások igen... de holmi cápák nem... azok korántsem... Hirtelen azonban azt veszi észre, hogy már nincs egyedül a parton. Az autó a sötétből bukkant elő, majdhogynem teljesen hangtalanul...

*Így, hogy le van kapcsolva a reflektor is, nem sokmindent lát... de mit is kéne látnia az elhagyott tengerparton? Eltévedt tarisznyarákot? Szimata ugyan súg neki valamit... emberszag...
Tovább gurul. Sós levegő, aszott hínár, döglött hal szaga, és...
A mágiaiskola friss áporodottsága.
A következő pillanatban meg is látja a pont előtte levő alakot.
Satufékkel áll meg, csöppet sem kellemes, hiszen ebben az államban nem kötelező a biztonsági öv.
Véletlenségből épp Amytől pár centire csikorog a kocsi, már ha a nő nem ugrott odébb. Alex nem követi el azt a felelőtlen hibát, hogy kiszálljon a kocsiból, bár ha a boszorkány rágyújtja, az se lesz valami kellemes helyzet. Balja pisztolyáért nyúl: egy ezüsttöltényes Beretta, melyet mindig magánál hord. Sose lehet tudni, ki akarja majd az alfa hím posztját túlságosan is sunyi módon megkaparintani.
Nem állítja le a motort, és nem mozdul, talán farkasszemet néz a boszorkával. *

Mindig a rendes kislány kategóriába tartoztam, de most úgy dönöttem, hogy kilépek ebből a szerepből. Különösen azért, mert semmi kalandban nincs részem, ha egyszerűen csak a könyvek fölött gubbasztok egész nap. Hátha nem kapok ki azért, mert kiruccanok a tengerpartra..
Tény, hogy már sötét van, ráadásul a szél is meglehetősen hűvös. Még szerencse, hogy Connecticut-ban hozzászoktam a hideghez. Remélem, nem bukkan fel egy vadász vagy valami ellenség, és nem történik velem semmi. Bár a rontásaim elég jók, talán meg tudnám védeni magam...
Ahogy folyamatoasan közeledek a part felé, látom, hogy nem csak én bóklászok erre. A közeli irányítótorony fénycsóvája megvilágítja kissé a két alakot, az egyikben azonnal felismerem Miss Lee-t, az iskolavezetőt. Azt hiszem, jobb lenne, ha megállnék, és a távolból figyelném a dolgokat. Még jó, hogy bokrokkal szegélyezett a partszakasz, mert kellően el tudom rejteni magam. Bár... Amy nagyon profi, talán már tudja is, hogy itt vagyok...

Egy gyors mozdulatsorral messzebb kerül a kocsitól... nem tervezi ugyanis, hogy egy autóval való kínos találkozás okozza a halálát. Az milyen lenne már? Lealacsonyító... Igen. Pont az. Lealacsonyító... Amy első pillantásra felismeri az autó vezetőjét... volt már szerencséje Alexander Morganhez.
*Remek... ennyit a nyugodt esti sétáról. Ezek mindig ott bukkannak fel, ahol nem kellene. De hát az ő bajuk. Rá kellene gyújtanom a kocsit... imádok grillezni...*
A kék szemek hidegen fürkészik a kocsiban ülő alakot, aki nem mozdul. Láthatóan nem akar kiszállni az autóból.
- Lapítani mindig is tudtál Alexander. - végül a nő hangja szakítja szét a közéjük hullott csöndet.
Természetesen már jó ideje tudja, hogy az iskola egyik diákja a bokrok között lapít. Elvégre nem véletlenül az, aki... a boszorkányok vezetője. Nem kell szemmel látnia dolgokat ahhoz, hogy tudjon róluk. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le Alexanderről... felkészült rá, hogy ha kell valóban rágyújtsa a farkaskára a kocsit... elvégre elég erős túlélőösztöne van... na meg azért eléggé erős is ^^
- Miss Lancaster, ha már volt olyan bátor, hogy a szabályok ellenére elhagyja az iskola területét, akkor ne bújkáljon a bokrok között, hanem jöjjön szépen elő! - csendül ismét Amy határozott hangja. - Vagy esetleg csak a szabályok áthágásához van bátorsága? Erről minden esetre még el fogunk beszélgetni....

*Egy eddig nem látott, sápadt alak közelít a parthoz. Látja ugyan, a cápaveszélyt, de tudja hogy azoktól nem kell félnie. Ugyan. Most nem fürdeni jött, a cápák meg csak nem akarnak belőle enni? Reméli legalábbis. Haja fehér, szemében sötét ragyogás, lángok, szikrák rejtőzködnek, árulkodva személyiségéről. A partot övező sziklák tetején áll, elindult már ugyan lefelé, de legalább 3 alakot (bár ugyan nem tudja hányan ülnek az autóban) vett észre, egyet pont neki háttal, a bokorban. Nem tudja, milyen hatásai lennének annak ha felbukkanna, de pillanatnyilag csendben, a rejtőzés ősi varázsdalát dúdolva lekuporodik a sziklán. Ő itt most figyelő csupán. Hisz senki nem kérte hogy avatkozzon be. Bár nem is tudja senki hogy itt van...*
~...árnyak ereje, felhők éje, takard a holdat, a csillagos égen...~