Név: Helena Hersylia Lancaster
Kor: 19
Születési dátum, és hely: 1988. március 31. London
Melyik csoportba szeretnél bekerülni és miért? : Boszorkány szeretnék lenni. Nos talán azért, mert értek a varázsláshoz… ^^
Jellemed: Rendes, szófogadó kislány voltam mindig. Sosem voltam lázadó, de hajt a bosszúvágy, hogy felvegyem a harcot a vadászokkal, és a többi boszorkánnyal együtt megbosszuljam azt, amit évekkel ezelőtt tettek. Szívesen barátkozom hozzám hasonlókkal, igazán nyílt lány vagyok, de tudom, hogy van egy bizonyos határ, amit nem léphetek át.
Foglalkozásod: még nincs ilyenem, suliba kellene járnom…
Előtörténeted:
Nagyon rég kezdődött… Nem is tudom, honnan kezdjem. Talán a nevemből indulnék ki. Lancaster. A családunk múltja a XV. századi Angliában keresendő. Akkoriban még nagy harcok dúltak a király és a gazdag földesurak között. Ilyen gazdag földesúri dinasztia volt a Lancaster is. Mindig gazdag családban éltünk, akik büszkék a származásukra.
Azonban a XVII. században az akkori Lancasterek úgy döntöttek, hogy otthagyják a ködös Brit- szigeteket, és átköltöztek Massachusetts államba, Amerikába. Ekkor még komoly hatalma volt Angliának az ország fölött, így a Lancasterek nem féltek letelepedni ezen a környéken. Elszigetelve az idegen amerikaiaktól, eldöntöttek, hogy új életet kezdenek. Természetesen, mint minden családban, itt is voltak kicsapongó családtagok, ilyen volt Lord James Henry Lancaster, aki úgy dönött, meg akarja ismerni a titokzatos idegen amerikaiakat, így hát otthagyta a fényűzést, és elindult. Kikötött salem városában, ahol akkoriban meglehetősen fura dolgok történtek. Az ottani lányok azzal vádoltak meg bizonyos nőket, hogy rontásokat küldtek rájuk, s üldözni kezdték az elkövetőket. James ekkor találkozott szerelmével, Helenával, aki szintén boszorkány volt és már a kivégzőpadra vitték, mikor sikerült elszöktetnie a lányt. Egymásba szerettek, és összeházasodtak. Helena valóban boszorkány volt, s hogy ennek ne legyen semmilyen következménye, a pár úgy döntött, hogy valami eldugott helyen letelepedtek, Connecticut államban. James-nek természetesen volt vagyona, így felépítettek egy gyönyörű kastélyt, és ebben éltek. Később, ahogy növekedett a család egyre többen lettek a kastélyban, de el nem költözött senki. Az övék volt. Helena átadta minden tudását a család lány tagjainak, s ez az idők folyamán így folytatódott, anyáról lányára száll át a titokzatos tudás. Nem kellett iskola hozzá, hogy megtanulják.
Tehát röviden ennyi lenne a történelmi áttekintés, és most áttérnék a saját életemre. Helena Hersylia Lancaster vagyok, én is Connecticut államban éltem, míg úgy nem döntöttem, hogy elindulok, és felkeresem a többi boszorkánytársam az országban. Persze, ez nagy feladat, mert bizonyára nagyon sokan vannak, de igazán szeretnék találkozni velük, és kíváncsi vagyok, hogy ebben a modern világban hogy kezelik őket, és ők hogy használják a mágiát. Szóval, elindultam, és úgy dönöttem, hogy Massachusettsbe költözöm. Szüleim, Eric Lancaster, és Jamie Elena Lancaster mindenben támogattak, így nem volt nehéz dolgom. Anyám természetesen boszorkány, és többé-kevésbé megtanított már jó néhány varázslatra, mégis, úgy érzem, hogy többet kell tudnom, hogy igazi boszorkány lehessek. Gyakran előfordul, hogy valamiféle komoly érzelmi hatás ér, és olyankor sajnos eluralkodik rajtam valami különleges dolog… Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, de az a lényeg, hogy nem tudom uralni a képességemet. Mindenképp szükségem van arra, hogy ezt megtanuljam, hiszen így még nagyobb veszély fenyeget a vadászokkal szemben. Szerencsére, még nem volt alkalmam találkozni velük, de remélem, nem is fog erre sor kerülni.
Így hát, hogy Massachusetts-et választottam utazásom céljaként, úgy döntöttem, hogy Salembe megyek. Az a bizonyos hely, ahol anno oly sok szörnyűség történt az énfélékkel. Szerencsére, ma már nem olyan feltűnő, ha valaki boszorkány, de mégis nagyon oda kell figyelni, nehogy egy vadász észrevegyen. Pedig a boszorkányok, ahogy az én családomban is nem törekednek arra, hogy feltűnjenek, inkább visszahúzódóak, és elvannak a bűbájaikkal. Nos én nem akartam örökké bezárva élni, ám mégis tanulni akartam. Amint a városban mászkáltam, megszólított egy idős nő, meglehetősen elhanyagolt volt a külsője, de a kisugárzása azt jelezte felém, hogy ne fussak el, hallgassam meg. Az asszony megfogta a karom és egy sötét mellékutcába húzott, majd elkezdett beszélni. Azt mondta, hogy tudja, hogy én ki vagyok, és azt ajánlja nekem, hogy keressek fel egy bizonyos helyet. Még ma sem értem, hogy honnan tudta, hogy ki vagyok, de az a lényeg, hogy a város mellett levő kastélyba küldött. Elmentem oda, s megtudtam, hogy az egy iskola, ahol boszorkányok tanulnak, hogy minél tökéletesebben tudják használni tudásukat, s így, hogy itt élnek, nem tűnnek fel a vadászoknak sem. Beléptem a nagykapun, ami valamiképpen minden ráhatás nélkül kinyílt előttem, majd be is zárult mögöttem. Bent egy idős boszorkány várt, aki annyit mondott:
-Köszöntelek, már nagyon vártunk.
Elkísért egy szobába, ahol hozzám hasonló lányok voltak, kezükben könyvek, amik varázslatokat rejtettek. Igen. A lehető legjobb helyre kerültem. Itt talán van esélyem arra, hogy igazi boszorkány legyek.
Külsőd jellemzése: Hosszú szőkésbarna hajam van, és barna szemem. Alacsony növésű vagyok, szóval általában én vagyok a legkisebb. A sors jó alakkal áldott meg, így szinte minden ruha jól áll nekem. Általában laza ruhákat hordok, szóval nem öltözöm olyan… boszorkányosan. ^^
Magasság: 154 cm
Súly: titok
Szemszín: barna
Hajszín: szőkésbarna
Bőrszín: világosbarna
Szomb. 01 Szept. 2007, 20:23