Hosszú gyaloglás után megérkeztem a lakásomhoz. A szürke panel lakás központi ajtaját egy négy számjegyes kóddal lehetett kinyitni. Szokásos eljárási forma volt, de engem kifejezetten idegesített ez a szokás. Azért csak beütöttem a megfelelő számot, s az immáron kinyitott ajtón át megérkeztem a földszintre. Mindenhol dobozok hevertek, néhol egyéb szemetek is voltak. Állítólag egy új ember költözött Salembe. Az ő baja volt, engem nagyon nem érdekelt. A sok szemét között lavírozva elértem a lépcső házig, melyet egy külön ajtó zárt el, s azon filóztam, hogy liftezzek-e, vagy a standard, beváltt módón gyalog menjek-e fel.
Végűlis a fárasztóbb modszert választottam, s megkezdtem az öt emeletnyi lépcső megmászását. Az út nem volt nehéz, de kifejezetten nyomasztó volt. A lámpák csak néha-néha égtek teljesen, álltalában félhomály uralkodott. A falakon néhol levállt a vakolat, de ez se volt érdekes. Azonban az, hogy a lépcsőkről etűnt a korlát, az már kifejezetten fusztrálló volt. De most ezzel se törődtem, hanem egyenesen a célom felé haladtam. Menet közben csak hallgattam Summertonék veszekedését. Most perpillanat az anyagi helyzetükön akadt ki az asszony. Mivel megvolt a napi humor adagom, így folytattam az utamat. Néhány perc után végre megérkeztem az 5.-ik emeletre. Itt csupán egy ember bérelt lakást-speciel én. És mivel sokáig itt szándékoztam maradni, így aztán kibéreltettem a sajátom meletti szobát is, és kőművesekkel lebontattam a válaszfalakat. Persze ez eleinte nem tetszett a főbérlőnek, de amikor megígértem neki(és persze szerződést is írtunk erről), hogy ha távozom, újra építettem a falakat, akkor ha nehezen is ,de ráált a dologra.
Így eléggé takaros kis lakást szereltem be magamnak, mely tükrözta az idei stílusomat.
Nemsokára ledobtam a cuccaimat, és ledőltem az ágyamra. Szinte azonnal elnyomott az álom. Mivel semmit se álmodtam, így aztán órákkal később full kipihenve ébredtem fel. Az idő már estére járt, kinn már sötét volt. Egy elhatározásom volt, mégpedig az, hogy lemegyek gyakorolni a lövészetet, és ebben a sötétség nem akadályozhatott meg. Felvettem a drágán megvásárolt kevlár taktikai mellényemet, néhány tárat is bepakoltam, majd még utoljára a Berettámat akasztottam a megfelelő helyre. Ezek fölé felvettem az esti kabátomat, és elindultam-volna. De aztán még eszembe jutott a rendőrségi igazolvány,így azért is visszamentem, és menet közben felkaptam a slussz kulcsot is, így már teljesen felszerelkezve hagytam el a házamat. Nemsokára le is értem a földszintre, mivel lifttel mentem, s az épület előtti parkolóban beültem a kocsimba, bepöccintettem a motort, és elindultam a belvárosi lőtére. Szerencsére fedett épület volt, így aztán nem kellett a világítás miatt aggódnom. És ami még jobb volt, éjfélig nyitva tartottak. És addig még volt 2 és fél órám, ami bőven elég...
Hétf. 10 Szept. 2007, 16:37