Egy kis falu Salemtől nem messze

Távolról egy motor zúgása hallható az út felől, ahogy egyre jobban közeledik egy kis falucska felé, amit még a térkép se jelöl, de ott van, s ezt minden bizonnyal tudja az ide érkező is. Felcsillan a fekete motor, s a rajta ülő fekete ruhás alak. A Falú utcáin csend is nyugalom, már mindenki megszokhatta a motor hangját, hisz gyakori vendég itt az vándor, aki érkezik. Eme kis elhagyatott, s főleg szegények által lakott faluban Constantine Wilson, egy megbecsült ember, hisz gyakran hoz élelmet, gyógyszert, bár nem sokat, hisz saját pénzén veszi, s az sincs túl sok, mégis, itt mindig nagy öröm, ha megérkezik. Constantine hittérítő, bár a démon űzései miatt híresebb személyiség itt, főleg, hogy ő nem olyan, mint a legtöbb hasonló foglalkozást űző, hisz ő ingyen dolgozik szívvel lélekkel.
A motor begördül a kis falucska főutcáján, s egyenesen az egyik házhoz megy, s ott leparkol.
- Constantine bácsi! – hallatszik egy kislány kiáltása, s oda fut hozzá. A férfi ránéz a kislányra, s elmosolyodik.
- Lily, hogy vagy? Nézzenek oda, mekkorát nőttél, mióta utoljára itt jártam – mondja kedvesen mosolyogva, miközben leszáll a motorjáról, s a kislány elé térdel.
- Constantine bácsi... jól vagyok, de John azt mondta tegnap, hogy démont látott az ágyam alatt, s azóta nem merek ott aludni – mondja félve a kicsi lány, mire Constantine elmosolyodik. Sok felnőtt nevetne csak a lány „butaságán”, de ő nem olyan.
- Hm…értem, akkor tudod mit csinálunk? – lassan a zsebébe nyúl.
- Mit? – kérdi Lily.
- Ezt a keresztet… – ezzel egy kis keresztet húz elő a zsebéből, s a kislány markába rakja - …felrakod az ágyad felé, s ígérem, hogy egy démon, se mer téged éjszakánként bántani, de ha mégis megközelítene egy, arról tudni fogok, s jövök is azonnal – kedvesen halk hangon beszél, s közben megsimogatja a kislány arcát.
- Köszönöm Constantine Bácsi!
- S most menj anyukádhoz, hisz biztos már keres.
- Rendben…majd Constantine bácsi bejön hozzánk? – kérdi Lily nagy szemekkel.
- Majd kiderül Lily, de lehet – mosolyodik el, majd mikor a kislány boldogan bólint feláll, leporolja kabátját, s körbenéz, majd leül a motorjának ülésére…valamit érez, de nem tudja, hogy mit is pontosan. Talán Démon mászkál a közelbe? Nem, nem tudja biztosan, de ha igen, az úgyis kiderül elég hamar…

Lépteket hall…hátra pillant, s egy nőn akad meg a szeme…nagyon nem illik ide,s eme furcsa érzés, talán felőle jön. Különös, nem tűnik démonnak, ha csak nem épp férfi szíveket összetörő ember démon, hisz ahogy végig méri Constantine a nőt, látja, hogy gyönyörű.
~ Szép hölgy, de minden bizonnyal nem helybeli, s olyan furcsa, amit érzek felőle. Biztosan nem ember, de ha démon is, akkor olyan, amilyennel még nem találkoztam, bár nem hiszem, hogy az lenne. Nappal van…ilyenkor csak kevés démon képes járni a napon. ~ hangzik fel a fejében a gondolat, majd elővesz egy cigarettát, s rágyújt. Lassú léptekkel megindul a nő felé, de egy bizonyos távolságban megáll…talán pont a cigi miatt. kiveszi a szájából,s a nőre néz.
- Szép napot! – köszön, s cigire mutat – zavarja esetleg? – közben kabátját megfújja a szél, s megvillan a kereszt. Választ nem nagyon várva kérdez még egyet – Mi járatban egy jómódú hölgy, eme kis szegény faluban?

Constantine elmosolyodik, s bólint.
- Áhh értem…Itt biztos talál megfelelőt, aki eme megtiszteltetésben részesülhet. Kedvesek a helyiek, csak sokak elég szegények sajnos. – lassan közelebb sétál a nőhöz, s a szemébe néz, majd megázza a fejét.
- Nem vagyok helyi. Én hozok ételt, gyógyszert, bár csak annyit, amennyi tőlem telik. Esetleg, ha bármi gondjuk van, akkor megpróbálok segíteni. – körbenéz a falun – Sajnos az ilyen helyeken gyakran megszáll ártatlan lelkeket a gonosz, hisz sok a keserűség, s a bánat. – a nőre néz – de gondolom ön is csak mesének tartja a démonokat, mint sokan mások. Azonban a helyiek megtapasztalták már sokszor, hogy valóság, s a hitük az ami tartja bennük a lelket. – majd a fejéhez kap – Ohh el is felejtettem Constantine Wilson vagyok a Salem közelében lévő kolostor hittérítője. Ahogy sokan mondják isten szolgája…Bár mással is foglalkozok, mint láthatja, nem csak térítéssel. A szegényeken való segítés az egyik nagyobb feladatom, mit önként, s ingyen vállalok. Nem hiszek a pénzen megvett megváltásban, áldásban – nyugodt hangon beszél, néha beleszív a cigarettájába, majd füstöt kifúja, de elfordítja a fejét, hogy ne a nő képébe fújja, még véletlenül se. Érez valamit, de egyenlőre, még tapogatózik.
~ Ha Démon, akkor se provokálhatok ki itt egy nyílt küzdelmet…túl sok az ártatlan…a saját életem nem érdekel, de az övék igen…szenvednek így is eleget, nem kell még egy ilyen esemény is nekik, bár nem tűnik démonnak, de nem is tűnik embernek… ~ gondolja magában.

Constantine végig méri a nőt, majd a vállán lévő jelképen állapodik meg a szeme, majd sóhajt. Lassan közelebb lép a nőhöz, s suttogva megszólal.
- 5 éve, egy kis faluban egy Lycon lányt láttam, órákkal később mikor a könyvekkel visszatértem, hogy ellássam a sebeit a falut lerombolták, s porig égették. Most egy boszorkánnyal hoz össze Isten. Talán eme falu sorsa is a pusztulás? – várná a választ nagyon Constantine, de hírtelen valami történik. Démont érez, majd Lily rohan ki, s karján véres sebek vannak, s sír.
- Constantine bácsi! Anyu hírtelen megváltozott…gonosz lett, s tőr zúz… - szipogja a kislány. Constantine kezéből kiesik a cigaretta, ahogy meghallja eme szavakat, rögtön Lilyre néz.
- Elizabeth…neee… - hírtelen fordul meg, s megindul a ház felé, de előtte megnézi Lilyt.
- Lily maradj a motoromnál – mondja a lánynak, majd a nőre néz. – Szívesen látnám, hogy mire képes, de most nincs időnk…kérem lássa el Lily sebeit…az oldal táskában talál kötszert, s orvosságokat. – ezzel beront a lakásba, s szembe találja magát az őrjöngő nővel.
- Constantine… - sziszegi a nő – megmondtam neked, hogy nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen!
- Valóban? – kérdi Constantine. – Had rugdossam vissza a gusztustalan rothad valagad a pokolba démon! – előveszi a keresztet és a bibliát, s felolvas belőle…