Név: Baltasar Emilió Hernández García
Kor: 22
Születési dátum, és hely: 1985 február 26.
Melyik csoportba szeretnél bekerülni és miért? : Lyconok, azért mert ez áll legközelebb a személyiségemhez, és a szüleim is azok.
Jellemed: Baltazar egy eléggé határozott és kegyetlen ember, akibe a legváratlanabb időben és helyen jön rá a könyörűletesség. Bár sokak szerint egyszerű báb, képes lenne fellázadni ha akarna.
Foglalkozásod: A falkán bellül bérgyilkos, de a valóságban nincs munkája
Előtörténeted:
Nos hát, hol is kezdjem? Salem közelében, egy olcsó bérházban születtem, de ami furcsa volt, szüleim Lyconok voltak. Édesapám, Julio Hernández, és édesanyám, Erica García, és én, mivel tőlük örököltem, bár akaratom ellenére, de az lettem amik ők, Lyconok. Apám, ha épp nem farkasként tengette életét, jól menő vegyesboltot üzemeltetett. Hisz nem is volt csoda, hogy jól ment az üzlet: mindent megtalált ott az ember, amire éppen szüksége volt, sótól és cukortól kezdve, a lőfegyverekig mindent. Anyám pedig, hát ő volt az, akinek semmi más dolga nem volt, mint hogy számlákat hamisítson, és aláírásokat. Mert bár jól ment az üzlet, azért néha a hatóságok is érdeklődtek felénk, és bizony ilyenkor elkellet az alibi. De, hogy magamról is mondjak valamit, apámnak köszönhetően hamar megtanultam mi kell a jó üzlethez. Megtanultam, hogyha valaki kér valamit, hogy, és milyen magyarázatokkal rakj hozzá, egy háromszor, kétszer annyiba kerülő árut. Volt valami aminek apám megint csak örült: egy 5 éves kisgyereknek gyakran vesznek az emberek, cukrot, édességet, és az ő boltjából általában. De aztán, mikor a vásárló, aki az ott vásárolt nyalókát a kezembe nyomta, és kiment az ajtón, nekem az édességet vissza kelett raknom a polcra.
6 éves lehettem, mikor szüleim bemutattak a falkának. Először féltem, hisz bár apámat és anyámat már láttam ilyennek, ők sokkal félelmetesebbnek tűntek. De idővel rájöttem, nem azért morognak rám, mert bántani akarnak, hanem hogy ne harapdáljam a farkukat.
Aztán, cseperedtem, és eljött az idő, hogy iskolába menjek. Bár sokszor volt, hogy éjszakai ''kiruccanások'' miatt alig éltem az órákon, elég jó tanuló voltam, fiú létemre.
10 éves lehettem, mikor elég jól összebarátkoztam az alfa hímmel. Bár szüleim, valahol a ranglétra alján kullogtak, nagyon tetszettem az alfa hímnek, ahogy ő mondta, az a kis vakarcs. Bár inkább hasonlítottam szőrgombolyagra. Néha volt, hogy az idősebb hímekkel összetűzésbe keveredtem, de ilyenkor, furcsamód apám oda sem mert jönni, hogy megvédjen, és, nem kisebb személyiség, mint maga az alfa hím kiáltott rájuk hogy: ''Hagyjátok már békén azt a kis vakarcsot!'' Először azt hittem, hogy csak a barátom akar lenni, de hamar rájöttem: tévedtem. Mégpedig akkor, mikor apám, egy szörnyű baklövést követett el; az alfanőstényről akart, egy kisebb társaságban rosszat mondani, de sajnos, az alfahím meghallotta. És közölte velem; vagy megölök egy halandót, vagy apám, meghal. Így, mivel mást nem tehettem, megtettem amit követelt.
Éjszaka, odalopództam, a kiszemelt áldozat farmjának közelébe, és amilyen gyorsan csak tehettem, álmában végeztem vele. Mivel, őnagysága rájött, milyen hasznos is tudok lenni, hamar feladatokat talált nekem. Először ezek a feladatok csak sunyi munkák voltak, például, öljem meg az erdészt, aki gyakran őrjáratozót felénk. De aztán, egy idő után változott a helyzet. Egyre nehezebb, és időigényesebb munkákat kaptam. Aztán, mikor épp pihentünk, szólt, hogy menjek közelebb hozzá. Persze szüleim, is oda akartak menni hozzá, ám ő kihangsúlyozta: csak én. Aztán pedig közölte: én leszek az ő saját bérgyilkosa. De hát erre, számítottam.
És ezek után, egyre több munkát kaptam, és ennek következtében, egyre feljebb, és feljebb jutottam a ranglétrán.
De ezek után, egy furcsa küldetést kaptam: elkellet utaznom Spanyolországba, mely eredetileg szüleim szülőhazája volt, hogy megöljem az egyik ottani falkavezért. Mondanom sem kell, eléggé félte, pedig akkor már 20 éves voltam, és nem egy Lycont, és halandót öltem már meg akkorra.
És mikor megérkeztem Spanyolországba, rájöttem, ez az ügy nehezebb lesz mint hittem. Eleinte minden jól ment, mint máshol kitagadott tagot, befogattak a csapatukba. De sajnos nem sikerült az alfahím közelébe férkőznöm. És lassan kezdtem kapizsgálni, emberi alakjában kell megölnöm.
Odáig minden jól ment, hogy követtem hazáig a sötétben, Úgy határoztam, nem a kapu előtt ölöm meg, hanem a házában. De tervem megint balul sült el. Nem volt szívem, a lánya előtt megölni. De végül döntöttem. Reggel, mikor ráérősen sétált ki a kapujukon, Egyszerűen mellé léptem, és elvágtam a torkát, majd mikor eltüntettem a lábnyomaimat, a holteste mellé dobtam ismertető jelemet: egy vörös rózsát.
És mikor visszanéztem, valami szöget ütött a fejemben, mi lenne ha magamra tetováltatnék egy vörös rózsát? És megtettem. És a vörös rózsa, mely a bal lapockámon díszelgett, miután hazatértem, még híresebbé tett.
De ezzel az üggyel, a másik falkavezér megölésével, megkaptam, a második helyet, melyről csak álmodhattam; az alfahím után, én voltam a következő hím a csoportban. Sokáig, azt hittem, ezután, egy kis nyugalmam lesz végre, de tévedtem. Újabb feladatom támadt. Kiderült, hogy egy alacsonyabb rangú hím, lázadást akar szítani. Nekem kellet ezt megakadályoznom. És ez sikerült is, és lassan, az alfahím bizalmasa lettem. De még mindig nem jöttem rá. Megéri ez a pozíció?
Külsőd jellemzése:
Magasság:182 cm
Súly:65 kg
Szemszín:barna
Hajszín: szőkés barna
Bőrszín: napbarnított
Jellemezd karaktered külsejét pár mondatban: Baltasar az a fajta férfi, akira azt szokás mondani, igazi aranyifjú. Sportos haja, és izmos testalkata van. Ismertető jele, az a vörös tetovált rózsa a bal lapockáján, melyet áldozatai mellé szokott ledobni.
Hétf. 03 Dec. 2007, 00:04