Az utca

Későre járt az idő, elkezdett szürkülni is.
Mire az út mellett a fákat és bokrokat, lassan felváltották a teljesen egyforma, kocka alakú házak, már besötétedett. Épp így tervezte. Az autó fekete színe mellett, a javított motornak alig volt valami hangja, a reflektort sem kapcsolta fel, így szinte teljesen észrevétlen tudott maradni. Na nem mintha tartott volna valamitől, de jobbnak látta, ha egyenlőre senki nem tud az érkezéséről.
~Bár igaz, ha tudna is, mit számítana? Úgyse sejti senki ki vagyok, és mit keresek erre.~
~Azért jobb az óvatosság.~szólt egy másik hang a fejében.

*Most, hogy beért a külvárosba le is lassított. Nem hiányzott neki, hogy gyorshajtásért megállítsa valami rendőr. Voltak nála ugyan iratok (természetesen mind hamis), de nem akarta magára felhívni a figyelmet.
Az út ugyanolyan elhagyott volt, mint eddig. Csak a házak ablakaiból kiszűrődő fény árulkodott arról, hogy élet van itt.
Ránézett órájára. Már lassan fél tizenegy. Késő elkezdeni a munkát, és amúgy is pihennie kéne. Elég rég úton volt már. Csak találnia kéne egy helyet.
Megállt, elővett a kesztyűtartóból egy térképet a városról, amit nemrég vásárolt. Széthajtotta, és elkezdte böngészni. Csábító volt Lady Violet erdeje, de amiket olvasott róla, nem biztos, hogy célszerű választás lett volna a boszorkányok miatt.
Kinézett az ablakon, s látta, hogy már csak egy-két éjszaka van teliholdig.*
~Hmm, ilyenkor már a lyconok is kezdenek begolyózni. Na jó lesz ez a parkoló itt nem messze. Nem éppen valami jó rejtekhely, de inkább a halandók lássanak meg reggel, minthogy valami más találjon rám éjszaka.~
*Ezzel a gondolattal elindult a választott úti célja felé. Szerencséjére eldugottabb volt, mint hitte. A városnak egy elhagyottabb részén volt, legalábbis a törött ablakú, elhagyottnak látszó házak erről meséltek. Le kellett fordulnia a főútról egy kisebb utcára, ahol nagy konkrétan a vakolat le volt peregve a falakról, és sok helyen keretestől hiányzott az ablak, vagy az ajtó. Kísérteties, de legalább a kutya se jár erre. A parkoló ennek az utcának a legvégén volt, fákkal és egy két méteres betonkerítéssel szegélyezve. Bejárata egy egyszerű dróthálós fémkeretes kapuval volt lezárva. A vaskos lakat egy nevetségesen vékony lánccal tartotta zárva a kaput. Levis gondolt egyet, majd egy kövér gázzal nekiszaladt a szerkezetnek. Az engedett, de oly annyira, mintha WC papírral lett volna lezárva. A lánc gyakorlatilag szétrobbant, apró szemei a szélvédőn kopogtak.
Megállt a parkoló egyik sarkában, rutinból tolatva, farral a falnak, hogy ha nagy zűr van, azonnal el tudjon indulni. Hátradöntötte az üléstámlát, majd lefeküdt.*